A man arranges sticks of meat on a mud platform for roasting in the ancient city of Kano 19 April, 2007. Roasted meat on sticks popularly known as 'Suya' is a common delicacy in northern Nigeria. AFP PHOTO PIUS UTOMI EKPEI (Photo credit should read PIUS UTOMI EKPEI/AFP/Getty Images)

Osztriga, a szegény ember utcai étke – a Street Food Eredete

Nem, nem a Mcdonald fivérek találták ki, és nem is az Alapító című filmből megismert Ray Kroc volt az elkövető.  Csak hogy tisztán lássunk, nem a street food jött a gyorskajából, hanem éppen fordítva. A gyorskaja vált ki a street foodból, ahol a minél olcsóbb előállítási költségek állnak a főszerepben, a sokszor kétes eredetű vagy mesterséges adalékanyagok, ízfokozók mellett – tisztelet a kivételnek persze. Míg ezzel  szemben a street food a helyi, organikus, fenntartható módszerekkel termesztett és nevelt, minőségi alapanyagokat részesíti előnyben.

Ezt a kis kitérőt azért tartjuk fontosnak, ha a Street Food eredetéről beszélünk, mert értelemszerűen történelmünk hajnalán még  inkább a természetes alapanyagokat használták a létfenntartáshoz.

Az igazi Street Food eredete az ókorra nyúlik vissza, ugyanis már pompeji ásatásánál is találtak utcai ételárusításra utaló jeleket. Ami annak fényében nem is annyira meglepő, hogy a szegényebb rétegek nem rendelkeztek saját sütővel illetve kéménnyel, ami lehetővé tette volna az otthoni étkezést.

streetfoodAz ókori Kínában is fontos szerepet töltöttek be az utcán készült ételek. Általában a szegényebb embereket szolgálták ki ily módon, de a gazdagabb lakosok leküldték a szolgáikat az utcára vásárolni, hogy aztán a saját otthonokban tudjanak enni.
Firenzei utazók beszámolóiból kiderül, hogy a késői 1300 as években Kairóban az emberek az utcán étkeznek bőr „tányérból” . Bárány kebabot, rizst és fánkot vásárolnak az utcai árusoktól. A reneszánsz Törökországban láttak sok árust – ahogy az utazók mondják- „illatos és forró hús falatok lengik be a városok utcáit”. Itt már megjelent a bárány mellett a csirke is.

Törökország volt az első ország, ahol megjelent a HACCP korai kiadása és kidolgozták, szabályozták az utcai sütés főzést 1502-ben. Az összetevők elég sokfélék voltak, de az azték piactereken előszeretettel sütöttek rovarokat is.
Az amerikai gyarmati időszakban utcai árusok elsősorban leveseket árultak,  Pacal vagy osztriga kagyló levest.  Abban az időszakban az osztriga egy alacsony áru terméknek számított mind addig amíg a túlhalászat miatt az áruk emelkedni kezdett.
Az 1700-as években elsősorban afrikai származású nők árulták az általuk készített ételeket,savannah diót, kávét, kekszet, pralinékat. De a bevándorlási hullámmal a 18-19.-században az utcai árusok termékei is megsokasodtak.
Érkeztek erdélyből akik mézeskalácsot mások édes vagy szalonnás puliszkát árultak.

giphy

Feltehetően az 1840-es évek Párizsából származik az a fantasztikusan egyszerű de mégis egy világot meghódító ötlet, hogy a krumplit csíkokra vágva forró zsiradékban ropogósra sütve, papír zacskóban kocsikról árulják. A viktoriánus Londonban is működtek street élelmiszert árusító egységek, melyek kínálatában a pacal, borsó leves, borsó-hüvely vajban,kürticsiga, garnélarák, és a zselés angolna szerepelt.

Utcai ételt árusító kocsikkal, standokkal, bódékkal bármerre is indulunk, mindenhol találkozni fogunk, ámde a legjobb árusitó helyeket minden bizonnyal a street-food.hu-n fogjátok megtalálni.

Vélemény, hozzászólás?